"Tudod milyen reménytelenül szeretni?
Tudod milyen valakit csak lesni?
Aztán összeomlani, és csak állni
Majd őt egy életen át hiába várni?

Én tudom, tapasztaltam, érzem.
Mégis, úgy látom, ettől lesz végem,
Beleestem, aztán csak rá vártam
És csodálkoztam, miért nem jön utánam.

Aztán rájöttem, ideje továbbállni
Mert őrá nem éri meg várni.
De nem bírtam teljesen otthagyni
És a szívem nem akar belenyugodni

Titok mi bennem van, de ennek vége
Rábízom magam, a gyenge reményre
Várom hogy egyszer eljön azon idő
Mikor nem lesz akkora teher a jövő

Tudod te milyen, más miatt szenvedni?
Minden éjjel kínoktól sírva elaludni?
Nem kívánom neked eme borzalmakat.
Nem te tehetsz róla hogy az én életem vacak.

Látni minden nap valaki mással,
Én pedig ott vagyok egyedül egy vallomással
Szenvedek, mégis érzem, lehet még ez jobb is
Pedig ha tehetném övé lennék máris."